Matyi épp csak elérte célját, világhírű artista lett, amikor sorsának alakulása rossz irányt vett. Két gazfickó elrabolta. A nyomozás megfeneklett - mint ezt a Nyomozási jegyzőkönyvben lehet látni -, de a segítőkész berliniek mindent megtesznek, hogy eredményt érjenek el. A telefonálók egyike egy rendőr, másika egy semmit sem tudó, de azért bejelentést tevő berlini. Jó volt, tetszett a feladat mindenkinek.

Közös munkára kértem a szülőket és a gyerekeket. A feladat tálcán kínálta magát. Amikor Matyi híres lett, Bombodzsa bőkezű királyának két gyermeke a saját perselypénzéből csináltatott egy hatalmas babaházat az Emberkének. A fotósok ezt megtudva megrohamozták Matyiékat, és mindenféle helyzetben lefényképezték a kis "celebet" új szerzeményében. Azt kértem a gyerekektől, hogy otthon rajzolják meg a kiválasztott hátteret - az új lakosztály valamelyik részét -, tegyék elé a saját emberüket és fényképezzék le, majd küldjék el nekem ímélben a képet. Ehhez természetesen - ha szükséges - vegyék igénybe szüleik segítségét. Szinte mindenki elkészítette a feladatot.

Az eredményekhez jó szórakozást kívánok! Én nagyon élveztem a képek nézegetését.

Márkus arról magyarázott az ő Matyijának, hogy egy inas azt tanulja meg a mesterétől, amit az tud. Matyi bűvészinas szeretne lenni, de fél, hogy ő nem képes azokra  amikre Márkus. A professzor elmagyarázza neki, hogy ő tényleg sok mindent tud, de mennyi minden van, amit meg Matyi tud, és ő nem. Ebből adódott számomra a kérdés a gyerekek felé: Te miben vagy jobb a felnőtteknél? Aztán bebizonyosodott, hogy a kérdésfeltevésem így nem jó, s a gyerekek nagy része ösztönösen is arra kezdett válaszolni, hogy miben jobbak, ügyesebbek a szüleiknél. S ez így van jól. Ez a kérdés megválaszolhatóbb, közelebb áll hozzájuk.

Minden új Emberke óra előtt izgulok, hogy megint olyan jól fog-e sikerülni, mint az előző. Mert hát nem mindegyik fejezet ugyanolyan izgalmas, nem mindegyikhez lehet kitalálni valami "nagy durranást". A gyerekek se ugyanolyanok, és hát én se. 

De a  izgalommal várták, és kérdezték, hogy megint lesz olyan vitatkozós? Egy kislány pedig megmutatta nekünk, hogy a Naplóját is Emberkéssé formálta az apukája segítségével. A 3. fejezethez is tudtam különlegeset kitalálni. Bár a tervem még régebben az volt, hogy közösen csinálunk plakátot azokról a híres kicsi emberekről, akikről Márkus és Matyi beszélget. De a plakátkészítési energia most a Scheiber verseny Herman Ottó plakátjára kellett. Azt is tervem volt, hogy majd ott az órán közösen készítünk ppt-t, de a számítógépek bizonytalansága miatt ezt elvetettem. Végül azt találtam ki, hogy előre megcsináltam otthon a ppt-t Napóleonról, Caesarról, Goetheről és Einsteinről, és a gyerekek a Naplóba csinálnak róluk egy Matyis csoportképet. Hisz mindegyiknek van valami jellegzetessége, így könnyen tudják ezt megjeleníteni. Majd beszkennelem a kész műveket.

A 4. fejezetben adta magát a "nagy durranás". Matyi elhatározza, hogy cicaidomár lesz, és már látja is a plakátot, ami ezt hírdeti országszerte. Hát mi belevágtunk Matyi álmának megvalósításába. Azt hiszem a feltett fotók magukért beszélnek, hogy milyen ügyesen dolgoznak csoportban, hogy milyen okosan használják a könyvet a plakáthoz. Természetesen a végtermékek is megtekinthetőek lesznek, valószínűleg már szerdán.

 Nagyon élveztük a mai órát, s ezt most bátran, nyugodt szívvel állítom. Az óra elején egyenként kiálltak a gyerekek és felolvasták a fogalmazásukat: Az én Emberkém. S csak miután bemutatták szóban a kis figurájukat, utána vették elő megmutatni, hogy legyen időnk elképzelni, majd szembesülni azzal, hogy szemléletes és valós volt-e a saját Emberke bemutatása. Aztán megkerestük a térképen és jelöltük, mely országokban járt eddig Emberke. 

Következett a 2. fejezet elolvasása. Jó volt hallani, amikor egy-egy résznél együtt sóhajtoztak, nevettek. Nem csodálkoztam, hogy a legtöbb gyerek azt a részt választotta a "kedvenc részemnek", mikor Márkus azt mondja Matyinak, hogy oltsa el a lámpát és aludjon, s Matyi azt feleli: "Mindjárt, Márkus! - A mindjárt néha fél órába tellett." Azért nem csodálkoztam, mert amikor ezt a részt olvastuk, akkor hangosan nevettek, hümmögtek, mosolyogtak - ki-ki vérmérséklete szerint. Én meg örültem, mert ez azt jelenti, hogy sikerült: bele tudtak bújni más bőrébe, magukénak érzik a történetet.

A legjobb azonban a Győzzük meg egymást! rész volt. Az volt a feladatuk, hogy voksoljanak: Otthoni tanulás vagy iskolai keretek közti tanulás. Aztán kijöttek az egyik nézet hívei, majd a másik álláspontot képviselők, és elmondták az érveiket. Bizony, tudtak érvelni! Ilyen kifejezéseket használtak, hogy "ebben igazad van, de én úgy gondolom... S a végén még azt is megbeszéltük, hogy kit tudott meggyőzni vagy elgondolkodtatni a másik álláspontja. Az én lelkem szárnyalt. Eszembe jutott, hogy tavaly a gimisek szónok versenyt rendeztek, s hogy a harmadikosaim simán megállták volna a helyüket, sőt!

Várom nagyon a folytatást! Úgy érzem a gyerekek is.

A mai jelszavunk az lehetne: "csakazértis". Ma volt az első igazi Emberkés óránk. S bár sok minden nehezítő körülmény akarta megnehezíteni a munkát, de nem hagytuk magunkat. Az elemis laptopon volt hang, de ha nem dolgoztam rajta, akkor rögtön kikapcsolt, s újból kellett indítani az összes programot. De sikerült megnéznünk a photopeaches kvízt, amit nagyon élveztek a gyerekek. Bár a válaszokat nem kellett sehova leírni, nem ellenőriztem, azért így is kiderült, hogy ki az, aki jártas az "emberkedésben". Az én régi fényképezőgépem is hamar felmondta a szolgálatot, de sikerült iskolai fényképezőgépet szereznem. Igaz, annak meg nincs meg az átjátszó zsinórja, de bízom benne, hogy majd előkerül. Ezért még csak ígéret marad a megosztott fotók sokasága. Aztán a gyerekek közül voltak olyanok, akik sajnos otthon felejtették az emberkéjüket, a könyvüket, a füzetüket, az ollójukat, ragasztójukat. De így is élvezték a munkát. Az óra végén pedig a Gladiátorok bevonulása zenére felvonultak és elmondták, ki milyen cirkuszi szerepet vállalna szívesen.

Íme itt a zenénk:

https://www.youtube.com/watch?v=TcxOc28H_BI

Ma megnyitottuk a Naplót. Beragasztottunk pár "útmutatót": Így vezesd a Naplódat! és az Ezt fogjuk csinálni az 1-6. fejezetben. Aztán mindenki megkereshette a könyvben, hogy Horst Lemke rajzai közül melyik tetszik neki, és azt indigóval lemásolta. Vicces volt, hogy a mai fénymásolós, lézertechnikás korban mekkora sikert arat az ősrégi indigó. A kopírozott rajzokat beragasztják a kedvenc illusztrációim oldalra. A gyerekek rákérdeztek, hogy az Emberkénél is lesz-e quiz, mint a Riki-tikinél. Hát lesz! Két képet a kvízből betettem a képgalériába.

Kérésre a többit is szívesen felteszem.

Már nagy a készülődés. Felkerült az osztály hátsó falára egy Európa országai térkép, amit nagyon szeretnek nézegetni a gyerekek. Persze még Emberke zászlói hiányoznak róla, de hamarosan ez is eljön. 

Csak péntekre kell behozni a saját Emberkét, de már ma is sok gyereket elkísért az osztályba. S megmutatják a gyerekek nekem, és az osztálytársaknak is. A csoportszobában megcsodáltuk Eszti foszforeszkálós Emberkéjét, aminek a haja szálanként készült gyurmából. Naomi is gyurmából készítette el a saját figuráját. De lesznek Legó-Emberkék, Playmobil-Emberkék: szóval alakul egy gyönyörű új "család".

Technika órán elkészítettük az Eiffel-torony papírmakettjét. Nem véletlenül. Hisz nagyon meghatározó lett ez a torony Emberke életében.

Képek is jönnek hamarosan!